Nem ügynökségként ismerkedtünk meg a webáruház-üzemeltetéssel. Ugyanannak a cégcsoportnak voltunk a tulajdonosai: tíznél több webáruház, egy operatív, egy pénzügyi és egy marketingvezetővel. Ugyanazokon az évekenn mentünk keresztül — csak mindenki más számot nézett közben.
A legtöbb webshopban ezt a táblázatot egy ember nézi. A tulajdonos. Aki jellemzően egy sort ért igazán mélyen — azt, ahonnan jött.
Ha marketinges vagy, tudod, mennyit ér egy kattintás, de a beszállítói szerződés részleteit nem forgatod. Ha pénzügyes vagy, látod, mikor szorul a cash-flow, de nem tudod megmondani, melyik kampány okozta. Ha az operáció felől jössz, tudod, mennyibe kerül egy csomag — de nem azt, hogy megérte-e egyáltalán kiküldeni.
Nem az a baj, hogy nem elég okos valaki. Hanem hogy ezek a sorok összefüggenek, és a köztük lévő döntés máshol születik, mint ahol a szám keletkezik. Az utánvét kivezetése például pénzügyi döntésnek látszik, közben a konverziót viheti el — ha nem ül egy asztalnál, aki mindkettőt méri, ez a döntés vagy nem születik meg, vagy rosszul.
Ezért nem egy tanácsadót kapsz. Ez a táblázat nem fér el egy ember fejében.
„Honnan jön az áru, mennyiért, és mi van, ha holnap nincs?"
Tizenöt éven át ő tartotta életben a működést: beszerzés, készlet, raktár, szállítás, visszáru. Ő az, aki tudja, hogy a beszállítói szerződésben az számít, ami a hatodik oldalon van.
„Mennyi maradt, és mikor lesz belőle tényleg pénz a számlán?"
A cégcsoport pénzügyi vezetőjeként ő látta meg először, ha egy jól futó hónap mögött szűkül a mozgástér. Nála az árrés nem becslés, hanem kiszámolt szám.
„Ki jön be, mennyibe kerül, és megéri-e egyáltalán?"
Marketingvezetőként több mint félmilliárd forintnyi hirdetési költésért felelt — végig tulajdonosként, nem a más pénzével kísérletezgetve. Innen tudja, mikor kell egy kampányt optimalizálni, és mikor leállítani.
Mindhárman tulajdonosok voltunk, nem alkalmazottak. Ugyanaz a tizenöt év, ugyanazok a döntések, három nézőpontból. A diagnózisban egyikünk ül le veled — az, akinek a szakterülete a te fő problémád. De a problématérképet hárman nézzük át.
Tomi a fejlesztőnk. Az auditokban nem vesz részt — nem is az a dolga. Ő az, aki abból, amit hárman kitalálunk, működő rendszert csinál.
Ez azért fontos, mert az elmúlt hónapokban rengeteg olyan eszköz született, amit valaki összekattintott, de három hónap múlva senki nem tudta megjavítani. Amit mi adunk neked, azt közösen fejlesztjük, de egy programozó ellenőrzi, és utána karban is tartja.
Rajtunk kívül még jónéhány külsős kollégával dolgozunk együtt — ott, ahol egy feladathoz olyan kéz kell, ami nálunk nincs. Kis csapat vagyunk, és ez szándékos: ugyan nem lesz account managered, de nincs junior sem, aki majd rajtad tanulja ki a szakmát.
Hányan jönnek be, honnan, és mennyibe kerül egy látogató. Itt kezdődik minden beszélgetés — és a legtöbb helyen itt is ér véget.
Hányan vásárolnak abból, aki bejött. Nem oldalszinten, hanem termék- és forrásszinten, mert az átlag itt is hazudik.
Mennyit visznek egyszerre, és mi van a kosárban. Két azonos forgalmú webshop között itt szokott lenni a valódi különbség.
Mi megy el, mire, és melyik terméknél. Ez a legritkábban mért réteg — és általában ez dönti el, hogy marad-e valami.
A négy tényező szorzatban van egymással, nem összeadódik. Ezért nem lehet az egyiket a másik rovására javítani: egy 20%-os forgalomnövekedés semmit nem ér, ha közben a negyedik réteg 25%-kal romlik. A diagnózis arról szól, hogy melyik réteg a te szűk keresztmetszeted — mert egyszerre mind a négyen dolgozni pénzkidobás.
Tizenöt perc, hat terület. Utána megírjuk, hol látjuk nálad a legnagyobb kockázatot — akkor is, ha soha többé nem beszélünk.
Kitöltöm a felmérőtNincs regisztráció · az e-mail-címedet csak a végén kérjük